Nyunyó kuncogni kezd.
– Felpörgető bambulafű? Hát az meg mire jó?
– A virágporát kell megennem, és attól pár percig sokszorosára növekszik a varázserőm.
Terka összecsapja a tenyerét.
– Szuper! Akkor keressünk bambulafüvet!
– Jó, jó, csak az a baj, hogy nagyon apró növény. Megbújik a fűben, és egyetlen lekonyuló, harang alakú virága van, ami zöldeskék árnyalatban játszik.
– Zöldeskék? Azt hittem, hogy valami rikító, feltűnő színe lesz.
– Á, nem! Inkább rejtőzködik. De ez nem véletlen, mert egyszer láttam egy poszméhet, ami öt percig úgy zümmögött fel-alá a réten, mint valami megvadult minirakéta. Szerintem evett a virágporából.
– Szegény! Na mindegy, keressünk bambulafüvet.
Terkáék több mint egy órás kutakodás és fürkészés után akadnak rá a virágra. Klincessza örömében felrikolt, és azonnal a szájába rázogatja a virágporát. Ezután lehunyt szemmel mormolni kezd.