Marciék elcsodálkoznak.
– Az meg hogy lehet?
– Úgy, hogy soha nem dobtam el szemetet, így megszabadulnom sem kellett tőlük.
– Micsoda?... Soha sem tetszett szemetelni?
– Így van!
Terkáék csalódottan hümmögnek.
– Azt nem tetszik tudni esetleg, hogy mások hogyan rázzák le az őket követő limlomokat?
Az öregúr a vállát vonogatja.
– Hallottam olyanokról, akik kirándulás közben besétáltak az erdő mélyére, majd onnan kirohanva magukra hagyták a kacatokat. Volt olyan, aki egy zsákba rakta, és a folyóba dobta őket.
– És mi történt?
– A szemét mindig újra és újra megjelent az illetők mögött. Bármivel próbálkoztak. És nekem legyen mondva, próbálkoztak rendesen! A legfurábbat még el sem mondtam.
– Miért, mi az?