– Volt egyszer egy ember...
Marci kíváncsian közbevág.
– Szakálla volt kender?
A férfi szeme elkerekedik.
– Miért lett volna?
– Csak úgy eszembe jutott. Tessék folytatni!
– Jó. Ennek az embernek nem volt szakálla, viszont volt helyette egy kis faháza a kertje végében. Egy szép napon az ember besétált a házikóba, megvárta, míg minden lom utánament, akkor gyorsan kirohant, és rájuk csapta az ajtót. Sőt, még egy hatalmas lakatot is rákattintott!
– Ez segített?
– Várj, még nem mondtam el mindent! Ezután a faházat, amit azelőtt saját kezével épített, meggyújtotta.
– Hú! Ez durva! Mi történt?
– Porig égett, gondolhatjátok.
– És a szemetek?
– Azok együtt figyelték a lángoló sufnit a magába roskadt emberrel.
Terka bosszankodva felkiált.
– A szemetek!... Ki tudtak jönni az égő házból?
– Ki bizony!