A torony tövében Rongyi sürgeti a többieket.
– Ne álljatok meg, itt még veszélyben vagyunk! Fussunk messzebb a vártól!
Így tesznek, és szerencsére már biztonságos távolságra érnek, amikor a Kártyavár hangos robajlással összeomlik. Marciék kifulladva lihegnek, a királykisasszony a földön elterülve hápog.
– Bocsánatot kell kérnem tőled, kisfiú... És tőled is, te... fura... rongyszerzet. Megmentettétek az életemet, így jutalmat érdemeltek... Mit szólnátok...