– Marci, ha már idáig eljutottunk, akkor ne álljunk meg a cél előtt!
– Igazad van, Rongyi. Menjünk.
Marciék óvatosan araszolnak a folyosón lefelé, majd szinte egyszerre kapják fel a fejüket, amikor a hátuk mögül a távolból tompa morajlás hallatszik.
– Ez mi volt, Rongyi?
– Szerintem összeomlott a kártyavár!
– Pfűű, akkor szerencse, hogy nem arra mentünk! Biztosan maga alá temetett volna.