Misó a folyópart fölé kormányozta az üvegrakétát, ahol ügyesen letette a földre. Ezután a két vitéz odaosont a vízeséshez, és egy keskeny sziklapárkányon keresztül lassan bearaszoltak a robajló vízfal mögé, ahol egy hatalmas barlangot találtak. Borbon fojtott hangon felkiáltott.
– Drága mackó anyám! A szörnyeteg!
A barlang közepén, a beszüremlő holdfényben fürödve, ott gubbasztott a hatalmas pókmasina, igaz, most teljesen élettelenül. Szája kinyitva, nyelve leengedve a földre.
– Látod? – kocogtatta meg Misó a csillogó fémrámpát. – Csak egy gépezet.
Borbon hitetlenkedve tapogatta meg az óriási fémlábakat.
– Elképesztő! Miért épít valaki egy ilyen ördögi szerkezetet?
– Hogy sárkánygyerekeket raboljon! – komorodott el a robotvitéz.
– Igazad van! Akkor keressük meg azt az elvetemült gazembert! Valahol itt kell lennie a közelben!
– Arra! – mutatott Misó egy keskeny sziklalépcsőre, ami meredeken indult meg felfelé, és hamarosan eltűnt egy fordulóban.