Borbon és Rongyi lovag izgatottan hajolt az üvegrakéta vezérlőpultja fölé, ahol Misó elmélyülten tekergette a gombokat. A hangszóróból hirtelen egy reccsenés, majd utána furcsán hullámzó zúgás hallatszott, ami lassan átváltozott szaggatott, alig érthető beszéddé.
– Halló, itt a Barna.. ssh... állú... krr.. ázsló... ssshhh
Borbon lovag idegesen húzta össze a szemöldökét, majd a kardjára csapva felugrott.
– Hallottátok ezt, vitézek? Ki a szösz az a Barnasálú Krázsló? És mit keres a Barnaszakállú Varázsló rádiójánál? Ez egy zsivány lesz, legények, egy zsivány! Lehet, hogy a barátunk összekötözve fekszik a kunyhója padlóján, és az életéért könyörög! Én amondó vagyok, komák, hogy azonnal induljunk a barátunk megsegítésére! Ki tudja, lehet, hogy le kell kaszabolnunk egy egész ármádia gonosz, öt fejű...
– Nyugalom, Borbon lovag, nincs semmi baj! A Barnaszakállú Varázslót hallottad. Csak túl messze vagyunk, és rossz a vétel. Kicsit állítok a rádión, és megpróbálom újra. Így ni, most már jó lesz!