Misó lovag újra a vezérlőpulthoz hajolt, és megnyomta az "Adás" feliratú gombot.
– Halló, itt az üvegrakéta! Hallasz minket, Barnaszakállú Varázsló, minden varázslók legnagyobbika?
A rádióból egy ideig csak sercegés hallatszott, majd a hangszóróból felcsendült az ismerős hang.
– Kitűnően, vitézek! Miben lehetek a segítségtekre?
– Hogyan lehet megszépíteni egy csúnya királykisasszonyt, ó, mágusok legkiválóbbika?
– Ahogy egy csúnya cselédlányt, lovagok... krrksr...
– Ahaa!... És azt hogy lehet, ó, bölcsek bölcse?
– Krrss.. egyszerűen... krss... meg kell találni... ssshh... a másik felét...krsss... a lelki társssssshhhhhhh... – fulladt recsegésbe a Barnaszakállú Varázsló hangja, majd hirtelen újra kitisztult. – És most jön a legfontosabb, vitézek!
– Igen, ó, tudósok tudósa? – tapadt lélegzet-visszafojtva a hangszóróra a három vitéz.
– Vegyétek rá, hogy mosolyosssssshkrrrr... sssssrrrhhhhh...
Rongyi ijedten nézett a gombokat tekergető ezüstszínű barátjára.
– Mi történt, Misó komám?
– Megszakadt a kapcsolat. Biztos valami légköri vihar zavarja a vételt. Sajnos most pár óráig, de lehet, hogy napokig, a Barnaszakállú Varázsló elérhetetlen lesz.
– Katasztrófa! – sápítozott Rongyi. – Még nem tudtuk meg, hogy hogyan lehet megszépíteni a királykisasszonyt!
Azonban Misó elégedetten villogtatta a szemeit.
– Nyugi, azért megtudtunk néhány dolgot! Ráadásul van egy tervem!
– Jaj, ne! – nyögött fel Rongyi és Borbon lovag egyszerre, de a robotvitéz nem törődött velük, hanem azonnal a vezérlőpult fölé hajolt.