Azzal hátat fordított a követeknek, visszasétált a trónjához, és miközben lehuppant rá, féltőn az ölébe helyezte a szerkezetet. Miután a háztűznézőbe érkezett csapat leforrázva kisomfordált a teremből, Csunyimunyi Borbonékhoz fordult.
– Ez itt Tivadar – mutatott az ezüstös dobozkára. – Azért építettem, hogy tudjam, ha valaki hazudik. A legtöbb kérőmről már messziről lerítt, hogy a rangért vagy a vagyonért akart feleségül venni, de voltak ravaszabbak, akik jól álcázták magukat. Olyannyira, hogy még én is bedőltem nekik. Egy ilyen keserves kiábrándulás után vágtam bele, hogy megtervezzem ezt a masinát.
– De miért éppen Tivadar? Olyan lükén hangzik. Miért nem az a neve, hogy az Igazság Gépezete, vagy például Igaz Szimat? – csodálkozott Rongyi.
– IV., azaz Becsületes Tivadar után neveztem el. Ő nagyon utálta a hazugságot.
– És ki volt ez a Tivadar csóka?
– Az apám.
– Ahh... Bocsánat, felség. Ha jobban belegondolok, a Tivadar egy erős, komoly név.
– Én is így gondolom – nézett Csunyimunyi szúrós szemmel a meghunyászkodó Rongyi lovagra, majd újra a díszruhás úrhoz fordult.
– Van még valaki, Hiphopp mester?
– Csak egy fiatalember.
– Mit akar?
– Azt állítja, hogy hozott egy bűvös elemet.