Csunyimunyi királykisasszony meghökkenve nézett a néma szerkezetre, majd megragadta, és hevesen rázogatni kezdte. Félig sírva nézett Misóra.
– Mi a csoda van ezzel a vacakkal? Biztos elromlott!
– A masinának nincsen semmi baja, felség. Egyszerűen a fiú igazat mond.
A királylány zokogva borult Tivadarra.
– De ez nem lehet! Én nem tetszhetek egy ilyen klassz srácnak! Biztosan nem!
– Pedig tetszel – mondta Mufurc, aki felemelte, és lassan átölelte a szipogó királykisasszonyt. – És tetszik minden, amit csinálsz, mert fantasztikus dolgokat építettél! Ha megengeded, szeretnék tanulni tőled!
Rongyi, aki közben csendben odasomfordált Borbon lovag mellé, suttogva bökte oldalba a barátját.
– Te, miért néznek egymásra olyan furcsa, réveteg szemmel? Mintha nem is itt lennének...
– Ez a szerelem, Rongyi komám.
– Tényleg? És volt szikra is?
– Hogy ne lett volna!
– A csudába, akkor lemaradtam róla!... Nézd, most mit csinálnak? Csak nem meg fogják puszilni egymást?
– De bizony, hogy meg!
– A mindenit, igazad volt!... És sokáig fog tartani?
– Szerintem jó sokáig...
De Borbon lovag kivételesen tévedett, mert Misó újra megkocogtatta a királykisasszony vállát.
– Engedd el a sárkánygyerekeket, felség! Eleget szenvedtek már!