Rongyi óvatosan odasomfordált Misó mellé.
– Te komám, a szemem káprázik, vagy a királykisasszony tényleg megszépült?
– Semmi baja a szemednek, Rongyi komám! A királykisasszony virult ki.
– De mitől?
– Találkozott valakivel, akit ugyanazok a dolgok érdekelik, mint őt, és ettől láthatóan boldog.
– És?
– Mit és? A boldog emberek mosolyognak! A mosoly pedig mindenkit megszépít, Rongyi komám. Különösen a lányokat!
– Jó, de ennyire?
– Igen, ennyire – mondta a robotvitéz, és megfontolt léptekkel Csunyimunyi királykisasszonyhoz sietett, hogy megkocogtassa a vállát. – Megszépítettünk, felség! Kérünk téged, engedd el a sárkánygyerekeket, ahogy megállapodtunk.
Csunyimunyi meghökkenve nézett Misó lovagra.
– Micsoda? Nem csináltatok semmit! Ugyanolyan csúnya vagyok, mint eddig.
Mufurc ekkor megfogta a királykisasszony kezét, amitől az fülig pirult.
– Hogy lennél te csúnya? Hiszen gyönyörű vagy! – mondta Szingli legénye, egyenesen a zöldeskék szemekbe nézve.
– Ne hazudj! Tudom, hogy csúnya vagyok! – kiáltotta a zöldeskék szemek gazdája kétségbeesetten.
– Biztos? – szólt közbe Misó. – Akkor Tivadar miért nem jelez?