Nos igen, így történne egy buta tündérmesében. De a valóságban minden sokkal bonyolultabb! Kezdve azzal, hogy a királykisasszony kifejezetten ellenszenvesnek találta Szinglit, míg a királyfinak sajnos nem tetszett Csunyimunyi. Amivel egyébként nem lett volna semmi baj, ha nem éppen ezen múlott volna az, hogy Rongyiéknak egy kád fölött pityeregve kell eltölteniük a következő heteket, vagy hónapokat.
Szóval, Szingli királyfi, hogy az időt húzza, megszólalt.
– Tiszteletreméltó felség, megmutatnád nekünk a műhelyedet, ahol eme csoda dolgok készülnek?
– Nem! Előbb szépítsetek meg! – jött a rideg elutasítás azonnal.
Szingli letörten hajtotta le a fejét.
– Hát jó. Akkor be kell vallanom... – kezdte a királyfi, de egy mély hang nem engedte, hogy folytassa.
– Miattam kérte, felség – dörmögte Mufurc, egyenesen Csunyimunyi furcsán csillogó szemébe nézve. – Jó gazdám tudja, hogy régóta érdekelnek eme tudományos dolgok. Odahaza nékem is van egy kis műhelyem, ahol a természet csodáit kutatom, bár olyan varázslatos szerkezeteknek még a közelébe sem jutottam, mint Tivadar vagy a csodalepel.
Rövid csönd támadt, majd a lovagok legnagyobb megrökönyödésére a királykisasszony felpattant, és Tivadarral a kezében megindult a trón mögé.
– Gyertek utánam!