Azzal Csunyimunyi rádobta a csodaleplet a kiskocsira, és elkezdte visszahúzni a panaszosan nyikorgó járművet a helyére.
– Mindig elfelejtem megolajozni – hallatszott a paraván mögül, de ez alkalommal senki sem figyelt a királykisasszonyra, mert a lovagok egymással voltak elfoglalva.
Rongyi, Misó és Borbon egyszerre, mohón és kérdőn néztek Szingli királyfira, aki erre felhúzta a vállát, és egy panaszos grimasz kíséretében megrázta a fejét. Borbon ezt látva előbb Misóra, majd az égre nézett, végül a kezébe temette az arcát, míg Rongyi az öklét a szeme sarkához emelve úgy csinált, mintha sírna, de közben villámló szemekkel nézett a robotvitézre. Misót azonban nem tudták kizökkenteni a nyugalmából! Két tenyerét a többiek felé fordítva, némán nyugtatgatta a többieket.
A különös némajáték oka természetesen az volt, hogy Misó terve meghiúsulni látszott. Sajnos már megint.
Hogy mi volt a terv? Végtelenül egyszerű! Bemutatják Szingli királyfit Csunyimunyinak, akik első látásra egymásba szeretnek, és azonnal szikra, sőt egyenesen szikra eső pattan ki közöttük. Ennek eredményeképpen a királyfi végre talál magának feleséget, a királykisasszony elhiszi, hogy nem csúnya, a sárkánygyerekek pedig kiszabadulnak. Mindenki boldogan él, amíg meg nem hal, itt a vége, fuss el véle, ámen!