Azzal a királykisasszony megfordult, és beszaladt a trón mögött magasodó paraván mögé, ahonnan először vászonsusogás, majd utána valami sokkal rémisztőbb hallatszott.
– Nyik... nyik... nyik... nyik...
A vitézek rémülten hőköltek hátra, mert a paraván mögül az a kis kézikocsi csikorgott elő, ami Sárkányvárban elrabolta Rongyi lovagot.
– Hová tűnt a királykisasszony? – kiáltott fel Misó.
– A paraván mögött nevet rajtunk – morgott mérgesen Borbon, de hiába szaladt oda, Csunyimunyit mintha a föld nyelte volna el.
– Megette ez a gonosz kiskocsi – suttogta Szingli, és megkövülten nézte az előttük leparkoló jövevényt.
– Nyugalom, vitézek! Nincs itt semmi rejtély! – kiáltott fel Mufurc, és mintha véletlenül tenné, a szekérke körül kezdett el settenkedni, majd hirtelen átölelte a semmit.
A lovagok meglepetésére a semmi kuncogva felvisított, és kapálózni kezdett Mufurc kezében, már ahogy a legény karjának mozgásából látni lehetett.
– Engedj el! – hallatszott váratlanul Csunyimunyi hangja, mire Mufurc engedelmesen hátrább lépett, hagyva, hogy a semmi összeszedje magát.
Újra vászonsusogás hallatszott, és a semmi helyén hirtelen a királykisasszony jelent meg, kezében tartva a kiskocsi húzókáját.