Bő egy óra múlva Rongyi lovag keserves képpel oldalgott oda Misóhoz.
– Még mindig nem értünk át, komám?
– Ahogy látod, nem. Még felfelé repülünk.
– Az kár, mert nekem sürgős dolgom van.
– Mi dolgod néked itt a semmi közepén, Rongyi komám?
– El kéne mennem valahová.
– Itt? Hová?
– Pplni...
– Mit? Nem értem?
– Pipilni!
– Na szép! Nem megmondtam, hogy óvatosabban a limonádé automatával?
– Most már én is tudom, hogy igazad volt, de attól még nagyon kell!
Misó fejcsóválva kinézett a rakéta ablakán, majd váratlanul felvillant a szeme, és elégedetten bólintott.
– Szerencséd van! Éppen most repültünk át az Üveghegy legmagasabb csúcsán. Ha minden igaz, akkor úgy egy óra múlva lent vagyunk a másik oldalán.
Rongyi lovag erre, ha lehet, még keservesebb képet vágott.
– Jujujujujujujujuj...