"Élt egyszer egy távoli királyságban egy barna plüssmackó, név szerint Borbon, egy szögletes kisrobot, Misó, és egy négyszögletes alvóka, Rongyi. Mindhárman kiváló vitézek, nemes lovagok, és emellett elválaszthatatlan..."
– Még mindig csak itt tartasz, Regélikusz? – csapott türelmetlenül a térdére Nyunyó hercegnő, belé fojtva a szót udvari krónikásába.
– Felség, szánom-bánom, de vitézeid beszámolója nélkül nem tudom megírni a kalandjaikat. Attól félek, hogy ebből a könyvből nem lesz semmi.
– Ne add fel ilyen könnyen, barátom! A lovagok, ahogy hallottam, most is egy kaland közepiben vannak, és ha majd hazajönnek, elmesélnek neked mindent a bűvös távirányítóról, a zombitündérekről és főleg az Ismeretlenről – hunyorított Nyunyó hercegnő vidáman, miközben elégedetten dörzsölgette apró kezecskéit. – Úgy érzem, egyre izgalmasabb és hosszabb lesz ez a könyv.
– Vagy csupán ez az egyetlen lap fog árválkodni benne, mert a vitézek sírba viszik a legendáikat! Az Ismeretlenből, ahová legutóbb tartottak, még nem tért vissza senki.
– Ahogyan a sárkányzsiráf barlangjából sem, de ők mégis! Meglásd, jó Regélikuszom, csak idő kérdése, és a sok kaland után itt kopogtatnak majd a palotám kapuján. Ki tudja, talán ebben a pillanatban is valami szörnyű ellenség ellen viaskodnak!
– Az könnyen lehet, felség, az könnyen lehet...