Misóék végiglopakodtak az alagúton, majd miután kijutottak a fal túloldalán, a távolból követték a nyikorgó sárkánygyerek-tolvajt, ami egyhangú cincogással egy közeli erdőcske mellé gurult
, majd ott megállt. Borbon lassan kihúzta a kardját.
– Szerintem itt az alkalom, Misó komám, hogy odarohanjunk, és lekaszaboljuk azt az ördögszekeret!
A mackóvitéz éppen nekilendült volna, amikor Misó váratlanul megragadta barátja kardot markolászó kezét.
– Várj, komám! Valami mozog az erdőben!
– Ez meg mi? – nyögött fel a Borbon rémülten, és a két lovag, más fedezék nem lévén, levetette magát a földre.
Forrás: Freepik AI Image Generator
A fák közül egy hatalmas, két emeletnyi fekete pók rohant oda a szekérkéhez, miközben nyolc lábával mély nyomokat karmolt a talajba. A szörnyeteg megállt a sárkánytolvaj fölött, kinyitotta a száját, amiből egy hosszú, ezüstszínű nyelv nyúlt le a szekérkéig. Az komótosan felgurult rajta, majd a hatalmas száj bezárult, a gazdája pedig zakatoló hangot hallatva megfordult
, és lábait elképesztő fürgén szedve elrobogott.