Borbon azonnal megbökte Misót, aki fénytelen szemekkel ácsorgott, mert időközben kikapcsolta magát.
– Ébredj, komám! Valami közeledik!
A robotlovag azonnal megelevenedett, így mind a négy megfigyelő kimeredt szemekkel vizslatta a zaj forrását, majd szinte egyszerre szólaltak meg.
– Ez meg mi a kénköves istennyila?
A tér szélére, alig pár lépésre a szökőkúttól, egy kis négykerekű kézikocsi gurult be, de anélkül, hogy bárki húzta volna. A kis jármű a húzókáját előbb balra, majd jobbra fordította, végül rövid töprengés után elindult az álsárkánygyerek felé.
Rongyi, aki most már teljesen ébren volt, csodálkozva figyelte a különös, négykerekű látogató közeledtét. Lopva kinézett Borbonékra, miközben kérdőn felrántotta a vállát, de miután választ nem várhatott, a kiskocsihoz hajolt, és gügyögő hangon, ahogy a legkisebbekhez szokás beszélni, megszólalt.
– Mit szeretnél, szekérke? Tán nem eltévedtél?
A megfigyelő négyes ebből annyit látott, hogy az álsárkánygyerek lehajol, majd hirtelen, mintha ott se lett volna, eltűnik, a kiskocsi pedig, mint aki jól végezte dolgát, megfordul, és elindul arra, ahonnan jött.