Borbon, aki addig csendesen üldögélt, erre felkapta a fejét, és felemelte a poharát.
– Szingli királyfira! Kívánom, hogy e nemes vitéz hamar találjon magának feleségnek való menyecskét!
– Hej, ha az olyan könnyű lenne! – csóválta meg lassan a fejét a vándor. – Már rengeteg hölggyel találkoztam, de mindannyiszor csalódnom kellett.
– Hogyhogy? Tán nem voltak elég szépek? Tán nem voltak elég okosak? Tán nem voltak elég nemesek?
– Azzal nem lett volna baj, de valami mindig hiányzott.
– Micsoda?
– Nem volt meg a szikra...
Borbon arca erre azonnal elkomolyodott, és a semmibe révedve bólintott egyet.
– Értem. A szikra az fontos.
Rongyi, aki tágra nyílt szemmel hallgatta a párbeszédet, suttogva megszólalt.
– Milyen szikra?
De sem Borbon lovag, sem Szingli királyfi nem válaszolt, csak kesernyés mosollyal összenéztek, majd magasra emelték poharaikat, és így kiáltottak.
– A szikrára!
Misó, aki addig a háttérben villogtatta a szemeit, jelezve, hogy valamin erősen gondolkozik, hirtelen megszólalt.
– Megvan, legények!
– Nagyszerű, Misó komám! Micsoda?
– Hogy hogyan csípjük el a gyerekrablót!