A három lovag megfordult, hogy visszaszálljon járművébe, amikor a vándor sietve megszólalt.
– Nem vinnétek magatokkal, nemes vitézek? Talán segíthetek szót érteni Sárkányvár lakóival, ha esetleg megrémisztenétek őket égi üvegszekeretekkel. Tudnotok kell, igen félénk népek lakják ám!
Misó helyeslően bólintott.
– Nem rossz ötlet, komák! Idegenben mindig hasznos lehet egy helyi segítség.
– Akkor mit szólnátok két segítséghez? Ott jön a legényem is, csak balszerencsénkre Üvegsziklavárban valami törpe szerzet ellopta a lovát, és mivel csak egy nyakas szamarat tudtunk neki szerezni, mindig lemarad.
Természetesen a vitézeknek nem volt kifogása ellene, így a társaság megvárta, amíg a vándor szolgálója szürke csacsiján beéri őket, majd a jószágokat elhelyezve a bejárat mellett, mindnyájan bevonultak a vezérlőterembe. Misó Sárkányvár felé irányította a rakétát, míg Rongyi hideg limonádéval kínálta a vendégeiket, és bemutatkozott.
– Én Rongyi vagyok, ő Borbon lovag, aki pedig a gombokat húzogatja, Misó lovag.
– Örülök, hogy megismerhettelek titeket, nemes vitézek! Én Szingli királyfi vagyok, a legényem pedig Mufurc.
– Azt látjuk, de mi a neve?
– Mufurc.
– Aha!... Illik hozzá. Egyébként mi célból járjátok az utakat, felség?
A vándor egy pillanatra elkomorodott, majd nagyot sóhajtott.
– Feleséget keresnék magamnak.