Ez a mese kapcsolódik a Szöktetés a zombitündérek kastélyából című történethez.
Kattints a hanglinkekre
, és adj hangokat a mesédhez!
Megértettem, ne mutasd többet
20 oldal, 20 perc, 46 olvasás
– Anya, te szép voltál, amikor fiatal voltál?
– Micsoda? Amikor fiatal VOLTAM? Marci, még most is fiatal vagyok!... Azt hiszem...
– De szép voltál?
– Ha azt kérded, hogy én voltam-e a legszebb lány az osztályban, akkor nem. Kicsit mindig molett voltam, a hajam sem úgy állt, ahogy én szerettem volna, és a színe is lehetett volna másmilyen. Sőt, nem voltam megelégedve a...
– Akkor Apa miért szeretett beléd?
– Ezt tőle kellene megkérdezned!
– Jól van... És te miért szerettél Apába?
– Hmm... Amikor először találkoztunk, egyből éreztem, hogy ő más, mint a többiek.
– Milyen többiek?
– Hát, mint a többi fiú.
– Miért, volt több fiú is?
– Ööööö... Nem ez a lényeg! Hanem az, hogy megvolt a szikra.
– Milyen szikra?
– Ezt nem lehet elmagyarázni. Pláne nem egy hatévesnek.
– Próbáld meg!
– Hát jó... Valamit megbizsergetett bennem...
– A pocidat?
– Nem, a szívemet.
– Aha, és az milyen?
– Olyan, hogy alig vártam, hogy találkozhassam vele délutánonként. Olyan, hogy imádtam vele lenni, vele beszélgetni, miközben fogtuk egymás kezét.
– Úúúú... Egész végig?
– Persze... Bámult rám azzal a nagy barna szemével, amitől egyből elolvadtam. Meg vicces volt! Senki sem tudott úgy megnevettetni, mint ő.
– Aha... Csak ennyi?
– Csak ennyi. Tudod, néha nem kell több.
– Ha te mondod...
– De rég is volt!... Tíz éve... Micsoda, még csak tíz éve?... Mondom, Marci, hogy nem vagyok öreg!... Jesszus, most meg hová tűnt ez a gyerek?... Néha olyan furcsa tud lenni! Vajon kire üthetett?
