Rongyi mérgesen húzni kezdi a kezedet a híd felé.
– Ne törődj vele! Csak átfutunk, és kész!
De te bánatosan ingatod a fejedet.
– Erőszakkal itt semmire sem megyünk, Rongyi! Emlékezz!
A manó elismerően bólogat.
– Úgy látom, megtanultad a leckét, kisfiú! Ezért átengedlek...
Reménykedve felugrotok, de a manócska folytatja.
– ... ha kifizetitek a hídpénzt.
– De nincs nálunk semmilyen pénz! – fakad ki Rongyi.
A manócska erre hümmögni kezd, és megint a kötésébe temetkezik. Kétségbeesetten gondolkozol, miközben fél szemmel figyeled, ahogy a manó szaporán kötögető kezei közül egy szépen díszített sál csúszik lassan lefelé, aminek egyik mintája nagyon emlékeztet valamire. De vajon melyik?
