Suttogva odaszólsz Rongyinak.
– Annyira ismerős az a piros szíves minta, de nem tudom honnan. Nincs valami ötleted?
– Dehogy nincs, Marci! Bánatosan zokogó pici szívemet juttatja eszembe...
– Érdekes... És miért zokog a pici szíved?
– Mert nem ehettem meg egy morzsányi szaloncukrot sem abból a tengernyiből, ami a cukorlény szobájában tornyosult. Micsoda pazarlás!
– Inkább annak örülj, hogy a szaloncukor-ember nem evett meg téged.
– Ez igaz!... Apropó, még a nevét sem tudjuk annak az édes cukorpofának... Egyébként engem inkább az arany kockás minta emlékeztet valamire...