Azonnal rájössz, hogy mit kell tenned, így a kezedet felemelve kiáltasz oda a behemót cukorkalénynek.
– Várj! Visszaadjuk a szaloncukrokat!
A másik morog egy kicsit, ide-oda billegteti a fejét, majd bólint egy nagyot, és elengedi Rongyit, aki nagyot huppanva röpül az egyik szaloncukor-halomba. Elveszed a hátizsákját, és szép sorban kirakod az összes szaloncukrot a földre. Azok előbb csak óvatosan mocorogni kezdenek, majd vidáman sikongatva felpattannak, odafutnak a szaloncukor-emberhez, és azonnal belefúrják magukat a lábába, ahol eltűnnek a többi színes cukorka között. Rongyi meghökkenve figyeli őket.
– Na, erre aztán nem számítottam! És én még meg akartam őket enni!
Ezután, lesz, ami lesz alapon, óvatosan közelebb mész, és bátran a kezedet nyújtod a szaloncukor-embernek, hogy megpecsételjék a békét. A lény haragja ekkor már teljesen elszállt, így vidáman vigyorogva, két marokkal szorongatja a kezedet, majd gyorsan növeszt egy harmadikat is Rongyi felé, hogy vele is lepacsizzon.