Végső kétségbeesésedben egy marék szaloncukrot kapsz fel a földről, és azt vágod hozzá a szaloncukor-emberhez. Az láthatóan meglepődik, és rögvest elhajítja Rongyit, aki erre visítva csapódik bele egy fényes szaloncukor-halomba.
A lény ezután lehajol, szintén felmarkol pár szaloncukrot, de ő jól összegyúrja azokat, és az így gyártott szaloncukor-golyót hajítja feléd. Igen ám, de téged nem könnyű eltalálni, látványosan elvetődsz a golyó útjából, bele a szaloncukrok közepébe. Csakúgy röpülnek a színes, zizegő cukorkák szerte-széjjel!
A cukorlény bosszúsan a levegőbe csap, és egy újabb golyót kezd gyúrni, azonban közben Rongyi is előkászálódik a cukorhalmok közül, és megdobja egy saját készítésű szaloncukor-golyóval a behemótot. Az alvókád már éppen kezdene örülni a találatnak, amikor a szaloncukor-ember villámgyorsan belesüllyed a cukorkahalmokba, elkerülve így a szaloncukor-golyót, majd amikor a veszély elmúlt, újra kiemelkedik.
– Ha-ha-ha... – nevet fel a különös lény, és ezúttal sikeresen megdob téged, majd utána Rongyit.
Nem csoda, hogy ezután pillanatok alatt igen heves szaloncukor-csata bontakozik ki köztetek, aminek végén holtfáradtan omlotok egymás mellé a cukorkaszőnyegre, hogy megegyezzetek egy igazságos döntetlenben.