– Azt a... pepita fülű... bánatos... plüssmackóját... neki! – suttogja Rongyi.
Mindketten leesett állal bámultok befelé a szekrénybe, aminek túlsó oldalán egy kisebbfajta teremben öt-hat manócska sürgölődik, míg a Mikulás egy kényelmes forgószékben kakaót szürcsöl, és éppen felétek fordul.
– Na végre, megérkeztek a kis vendégeink! Gyertek csak, gyertek!
Átmásztok a szekrényen, és lenyűgözve bámuljátok a kastély irányítótermét, ahol mindenfelé monitorok, billentyűzetek, és ki tudja mire való készülékek sorjáznak. A Mikulás leteszi a bögréjét, fürgén felpattan, és odahajol hozzád.
– Úgy hallottam, hogy a nővéredet szeretnéd levetetni a rossz gyerekek listájáról! Így van, Marci?
Elpirulsz, és alig hallhatóan válaszol.
– Igen...
A Mikulás felegyenesedik, és töprengve sétálni kezd fel s alá.
– Akkor már csak egy kérdésem van... Miért?