Rongyi most aztán már nagyon mérges.
– Tudtam, Marci!
– Micsodát?
– Hogy ez a sunyi, fehér szakállú manó rosszban sántikál! Nem tűnt fel, hogy mennyire szerette volna megtudni, hogy mit akarunk a Mikulástól?
– Dehogynem!
– Meg ez a különös körséta! Csak azért, hogy a Mikulás felkészülhessen? Hiszi a piszi!
– Most pedig ránk zárta az ajtót, Rongyi!
– Ja! Ez már mindennek a teteje! Ráadásul eddig még szaloncukrot sem ehettem!
A szoba túlsó oldalán álló faragott szekrényből erre nevetés harsan, ami, valljuk be, ritkán fordul elő az ilyen régimódi bútordaraboknál. Először meglepődsz, majd lábujjhegyen odaosonsz, és rátapasztod a füled, de addigra a nevetés megszűnik.
– Mindegy, akkor is megnézem! – gondolod magadban, és felrántott az ajtaját.