Az öreg manócska arcán őszinte elismerés látszik.
– Ez igen! Most lebuktam!
Rongyi felkapja a fejét.
– Ugye nem akarod azt mondani, hogy viccből csalogattál végig minket a kastélyon?
– Nem, dehogy! Csak időt akartam nyerni, hogy a Mikulás felkészüljön a fogadásotokra.
Ezen igazán meghökkensz.
– Felkészülni?... De minek ez a nagy cécó? Mi csak szeretnénk kérni valamit tőle, és már itt sem vagyunk. Nem akarunk zavarni.
– Azzal már elkéstetek, kis barátaim! Menjetek be, bent vár a Mikulás!
Beléptek a szobába, ahová a manó nem követ titeket, ehelyett orvul rátok vágja az ajtót. Rongyi hiába rángatja a kilincset, nem nyílik. Csapdába kerültetek, ráadásul a Mikulás sincs sehol!