Sajnos csokoládémikulásotok nincs, így meglehetősen tanácstalanul vizsgálgatod az ajtót. Majd, mivel mást nem tudsz tenni, megnyomod a nagy zöld gombot.
– Nyílj ki! Nyílj ki! – szurkolsz magadban, de az ajtót ez nem hatja meg, és zárva marad.
Kérdőn Rongyira nézel, hogy hogyan tovább, de nincs időtök ezt megtárgyalni, mert halk szisszenéssel megnyílik alattatok a föld, és egy cikcakkos csúszdán találjátok magatokat. Csúsztok, csak csúsztok, míg végül egy szoba padlójára, pontosabban egy előre odakészített szivacsra huppantok.
Leporoljátok magatokat, és mivel szerencsére az ijedségen kívül nagyobb bajotok nem esett, kíváncsian körülnéztek.