– Hol vagyunk, Rongyi?
– Szerintem ez valami raktár lehet.
– Aha, tényleg! Gyere, nézzünk körül!
Közelebb osontok a polcokhoz, és amikor Rongyi meglátja, hogy mi van rajtuk, örömében felkiált.
– Csokimikulások, Marci! Töméntelen mennyiségű csokimikulás! Egy egész csokihadsereg!
– Akkor vegyünk le egyet, hogy ki tudjuk nyitni az ajtót!
– Csak egyet? Még mit nem! Teletömöm a hátizsákomat, az tuti!
– Nem, Rongyi! Csak egyet!
De az alvókád sajnos nem hallgat rád, és mindkét kezével megmarkol egy-egy csokifigurát, majd azonnal rémülten el is hajítja őket, mert a mikulások felordítanak.
– Tolvajok! Rablók! Azonnal bekeríteni őket!