Rongyi, nem kis erőfeszítés árán, kihúzza a csokimikulás fejét a szájából, és sóhajtozva nézi, miközben a figura egykedvűen bámul vissza rá apró csoki szemeivel.
– Marci, te nem hallod?
– Mit, Rongyi?
– Amit a csokimiki mond.
– Tényleg? És mit mond?
– "Egyél meg, Rongyi koma! Nagyon finom vagyok ám!"
– Ahaaa! Szerintem meg azt mondja, hogy "Nem szabad, Rongyi koma! Lehet, hogy később még szükséged lesz rám."
Rongyi nagyot sóhajt.
– Igazad van, Marci! – mondja, és szomorúan a hátizsákjába teszi a csokifigurát.