Rongyi türelmetlenül legyint.
– Ugyan, Marci! Mi másra tudnánk használni egy csokit, mint hogy jóízűen befaljuk?
Azzal rögvest le is harapja a csokimiki fejét, és a maradékot átnyújtja neked. Kicsit tétovázol, végül beleharapsz, és egyáltalán nem bánod meg. Ilyen finom csokit még nem ettél! Igaza volt Rongyinak, a Mikulás kastélyában nem is lehet más!
Csokimajszolás közben nem álltok meg, lassan sétáltok a folyosón, ami hirtelen jobbra fordul, a kanyar után pedig egy ajtó zárja el az utat. Érdekes módon nincs rajta kilincs, csak egy nagy zöld gomb, ami alatt egy csokimikulás alakú üreg sötétlik.
– A csudába! – morogsz, mert azonnal rájössz, hogy a csokoládémikulás elfogyasztásával kicsit elkapkodtátok a dolgot. A figura lett volna a kulcs az ajtóhoz.
– O-óóó... – mondja csámcsogva Rongyi, aki szintén rájött, hogy hibáztatok. – Most mi legyen, Marci?