– Marci, mi lenne, ha betörnéd az ajtót?
– Hogy mit, Rongyi?
– Az ajtót...
– Értettem, csak csodálkozom, hogy ezt tanácsolod. Normális esetben te nem szoktál ilyen erőszakos lenni.
– Ez igaz, Marci! De ez nem normális eset!... Törd be a kedvemért!
Hogy megnyugtasd az alvókádat, teszel egy kísérletet. Válladdal óvatosan nekirohansz az ajtónak, ami természetesen meg sem rezdül. Nem úgy a vállad, ami egy kicsit sajogni kezd. Fájdalmasan dörzsölgeted, miközben Rongyihoz fordulsz.
– Túl erős ez nekem!
– Ettől féltem, Marci! Akkor örökre itt ragadtunk!