– Rongyi, kell lennie másik kijáratnak! Lehet, hogy nem voltunk elég figyelmesek?
– Ez az, Marci! Menjünk végig újra a folyosón, és keressünk valamit!
– Mit?
– Bármit, ami kijuttat innen.
Újra végigsétáltok a zsákutcán, egészen a végéig, miközben aprólékosan megvizsgáljátok a falat. De sajnos nincs szerencsétek, nem találtok se rejtett ajtót, se rejtett kilincset, de még egy icipici rést sem. Már éppen feladnád a reményt, amikor valami megcsillan a bal oldali falon. Közelebb hajolsz, és az egyik téglán aranyszínű kört pillantasz meg. Rongyi nagyot ugrik örömében.
– Ez volt az ajtón, amin bejöttünk! Ez biztos jelent valamit! – kiáltja. – Nagyon ügyes vagy, Marci!
Elmosolyodsz, büszkén kihúzod magad, és benyomod a téglát. Csikorgó hang hallatszik, miközben a fal félrecsúszik, keskeny átjárót nyitva nektek. Óvatosan kikukucskáltok, és egy pontosan ugyanolyan folyosót találtok, mint amilyenek az eddigiek voltak. Megkönnyebbülve kiléptek, balra fordultok, és indultok tovább.