Továbbindultok, miközben Rongyi magában dohog.
– Menjetek egyenesen! Mintha tudnánk másfelé menni!
– Ne morogj, Rongyi! – mondod, és éppen meggyorsítanád a lépteidet, amikor hűséges, bár most kissé morcos kísérőd felkiált.
– Várj, Marci! A bal oldalon!
Odafordítod a zseblámpádat, aminek a fénye egy jókora díszes ajtókilincsre téved.
Bizonytalanul megállsz. Belevilágítasz magad előtt a félhomályba, majd újra a kilincsre, ami egy barna ajtóhoz tartozik. Feljebb emeled a zseblámpád, és egy kis táblát pillantasz meg az ajtóra ragasztva, amin aranyszínű kör csillog.
– Merre menjünk, Rongyi? Sétáljunk tovább a folyosón, vagy nyissak be az ajtón?