A vihar amilyen hamar jött, olyan gyorsan odébbáll. Még ugyan egy párszor feldörren a taps a távolból, de aztán végleg elenyészik.
Terkáék a többi hanggal együtt kitódulnak az utcára, és elhűlve nézik a pusztítást. Mindenfelé faágak, tetőcserepek, kiborogatott szemeteskukák. Nyunyó a földre mutat.
– Látod, Terka, nem lett volna jó, ha ilyen cserépdarabok potyognak a fejünkre.
Terka nem szól semmit, de magában igazat ad Nyunyónak. Egyáltalán nem lett volna jó. Sőt, igazából szörnyű lett volna.