A papírbéka kinyújtja a nyelvét, amiről egy rubinvörös drágakő gurul Terkáék lába elé.
– Kedves hajadonok, felerősítenétek eme követ égig érő palotám legmagasabb tornyának tetejére? De úgy, hogy semmilyen körülmények között le ne essen!
– Persze, kedves béka úrfi. Még szerencse, hogy égig érő palotád legmagasabb tornya csak a derekamig ér.
– Nagyon köszönöm, hölgyeim.
Azzal a kis kétéltű beszökdécsel a kastély kapuján. Nyunyó kérdőn néz Terkára.
– Hogy rögzíted a drágakövet, Terka? A torony csúcsos, leesik róla.
– Van egy ötletem, Nyunyó.