Terka lehajol, letép egy maréknyi papírfűszálat, majd egyenként a szájához emeli őket, és mindet megnyálazza. Ezután a drágakövet odailleszti a picinyke torony csúcsához.
– Nyunyó, légy szíves fogd meg a rubint, és tartsd mozdulatlanul.
– Meg se rezdülök, Terka!
Terka fogja a nedves papírfűszálakat, és sokszorosan körbetekeri velük a torony és a rubin találkozását. Azután addig fújja a nedves papírt, amíg az meg nem szárad, és egyúttal meg nem szilárdul. Elégedetten nézi a végeredményt, amikor a drágakő sejtelmesen világítani kezd.