Egy hónap telt el azóta, hogy Feketeszív nehéz szívvel lovagolt vissza a tündérek várából. A visszaúton egyáltalán nem aggódott, hogy mit szól majd Rombolusz király ahhoz, hogy a tündérkirálynő kikosarazta, mert ez egyszerűen nem érdekelte. Pláne, mivel Aiának igaza volt abban, hogy a király hamar megvigasztalódik majd egy másik királykisasszonnyal. Sokkal jobban aggasztotta Feketeszívet az a szomorúság és kétségbeesés, amit amiatt érzett, hogy nem láthatja többet a királynőt.
– Ilyen lenne a szerelem? – csodálkozott rá az érzésre Feketeszív, és egyáltalán nem tetszett neki.
Mióta Bársonyfiból Feketeszívvé vált, nem volt olyan dolog, amit nem tudott megszerezni magának. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy nem egyenes úton, de minden mindig az övé lett, amire vágyott. Előléptetés, kincsek, tisztelet, minden. Most azonban valami azt súgta neki, hogy Aia szerelmére hiába áhítozik. Azt nem lehet megszerezni ármánnyal, fondorlattal, pláne nem varázslattal.