Így emésztette magát Feketeszív, és hiába vetette bele magát a munkába, a fájdalom a szívében nem csitult. Sőt kínzóbb lett, mint valaha, ami majdnem végzetes következményekkel járt a szerelmes varázslóra nézve, ugyanis olyan történt vele, ami addigi életében még sohasem.
Elkövetett egy hibát.
Nagy dolog, gondolhatnánk, előfordul a legjobbakkal is, azonban egy olyan udvarban, ahol mindenki azt lesi, hogy hogyan tekerhetné ki a másik nyakát, még az apró hibák is jelentősen lerövidíthették egy varázsló életet. Feketeszívnek erre akkor kellett rájönnie, amikor egy kémdémont szeretett volna megidézni a királyának, de véletlenül elrontotta a védekező varázsigét, így a lidérc akadálytalanul nyúlhatott ki a kútból, ahová az idézése szólította, és egy villámgyors mozdulattal berántotta a második bűbájost, akit a még idejében kapcsoló Feketeszív lökött maga elé. Nem volt elég, hogy az uralkodó tombolt a kudarc miatt, az udvarban sutyorgás indult arról, hogy az első bűbájos már nem a régi, ideje volna lecserélni.
Feketeszív tudta, hogy ez így nem mehet tovább. És mivel a tündérkirálynőt nem tudta elfelejteni, így nem maradt más, meg kellett szereznie a szerelmét!