Feketeszív újra meghajolt, és úgy tett, mintha indulna, majd hirtelen visszafordult.
– Legalább ezt a csekélységet fogadd el tőlem, amit nászajándékul szántam neked. Amikor készítettem, talán még tündér voltam – hazudta a varázsló, és egy vékony aranykarkötőt nyújtott Aia felé, aminek dísze egy selymesen csillogó zöld kavics volt. – Hálás lennék, ha tündér énem emlékére, a mai napon viselnéd.
A tündérkirálynő habozott egy pillanatig, majd kíváncsian elvette, és felcsatolta az ékszert.
– Szép ez a kő. Miféle?
– Zombikavicsnak nevezik ott, ahonnan származik.
– Érdekes név. Mit jelenthet?
– Sajnos azt nem tudom – hazudott újra Feketeszív.
– Mindenesetre köszönöm az ajándékot, a mai napon viselni fogom. De holnap az egyik udvarhölgyemnek ajándékozom.
– Legyen úgy! – hajolt meg Feketeszív, majd sarkon fordult, és határozott léptekkel távozott.
Aia egy röpke pillanatig még bámult utána, majd a csuklóját felemelve a zombikőben kezdett gyönyörködni. Ezután elgondolkozva visszaballagott a félbehagyott virágágyáshoz, letérdelt, és folytatta a munkát. Ha akkor észrevette volna azt a halványzöld csíkot a bőre alatt, ami a karkötőtől indult el a karján felfelé, talán minden másként alakul.

Olvasd el a folytatást is!
Feketeszív, a varázsló 3.rész

Tetszett a mese? Akkor oszd meg a barátaiddal! Nem tetszett? Akkor oszd meg az ellenségeiddel! Köszi!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese