Feketeszív először csak szótlanul tátogott, majd rettentő haragra gerjedt, amit sikerült villámgyorsan egy mély meghajlás mögé rejtenie. Bár dúlt benne az indulat, csendesen csak ennyit mondott.
– Rendben elmegyek. Amúgy is hivatalos úton járok, az Üveghegyhez indultam. Nem szándékoztam hosszan időzni nálatok.
– Mi dolgod az Üveghegynél?
Feketeszív egy pillanatig habozott, végül kibökte.
– A bűvös távirányítót keresem.
– Hm... Mi az a távirányító?
– Azt nem tudom, de kell nekem... illetve a királyomnak. Állítólag korlátlan hatalmat biztosít a tulajdonosának.
Aia szép arca elkomorult.
– Igazán? És minek nektek korlátlan hatalom? Nem elég, ami most van?
Feketeszív gonoszul felnevetett.
– Neked, mint uralkodónak, tudnia kell, hogy a hatalomból soha nem elég!
A királynő szomorúan lehajtotta a fejét.
– Látod? Már nincs benned semmi a fajtánkból. Kérlek, hagyj magamra!