Feketeszív pár pillanatig üres szemmel bámult maga elé, majd az arcán lassan sötét vigyor terült szét.
– Hibáztam volna? Nem hiszem!... Mert ha jól sejtem, ezek után nem tartottátok meg az esküvőt, ugye?
Az addig magabiztos idegen ezt hallva meghökkenve lépet egyet hátra, miközben az arcán a felismerés, a rettenet, és a keserű gyűlölet követték egymást gyors egymásutánban.
– Csak ezért tetted? Mert beleszerettél Aiába, és tönkre akartad tenni az esküvőt?
– Pontosan.
– És mégis mi volt a célod az egésszel? Aia sohase lett volna szerelmes beléd!
– Az legyen az én gondom.
– Igen?... Akkor van egy rossz hírem, varázsló! Van még egy gondod!... Az esküvőt megtartottuk.
Feketeszív egy hosszú-hosszú pillanatig elkerekedett szemekkel bámulta a másikat, majd két kezét a fülére tapasztva rázni kezdte a fejét.
– Nem!... Nem!... Nem!
Aztán hirtelen, mintha elvágták volna, a varázsló elcsendesedett. Gyűlölettől izzó szemekkel újra hívatlan vendégére nézett, miközben mutatóujjával pöckölt egyet. A zombitündér kezéből erre egy láthatatlan erő kirántotta a pipát, és úgy földhöz vágta, hogy azonnal ripityára tört. Feketeszív vészjósló hangon, lassan kezdte köpködni a szavakat.