Az osztály egy emberként felnevetett, mire Feketeszív elégedetten nézett körül.
– Látjátok, lúzerek? Így jár az, aki szembe mer szállni velem... röf... röf... – mondta, és megrökönyödve vette észre, hogy ő is malac, igaz, fekete malac formájában topog a terem közepén.
Az osztályra dermedt csend ereszkedett. Most már senki sem mert nevetni, mert mindenki érezte, hogy ez már nem vicc. Valami nagyon komoly dolog volt készülőben.
A barna malac ekkor szemrehányóan az osztálytársaira nézett.
– Amiért kinevettetek... röf, röf – mondta, mire az egész osztály malaccá változott. Volt ott sovány, kövér, rózsaszín, fehér és ki tudja milyen malac, akik mind rémülten visongva ugrabugráltak a helyükön.
A fekete jószág, azaz Feketeszív felvisított.
– Ebből elég! Itt az ideje, hogy végleg elintézzelek – röfögte, és Bársonyfi, azaz a barna malac azonmód apró barna hörcsöggé töpörödött, amit a fekete malac rögtön megpróbált eltaposni, egészen addig, amíg maga is kicsi hörcsöggé nem fogyott.