A két hörcsög pár pillanatig farkasszemet nézett egymással, majd egyszeriben felgyorsultak az események. Feketeszív és Bársonyfi egymás után varázsolták egymást rókává, cinegévé, lóvá, szarvasbogárrá, elefánttá, csótánnyá, és ki tudja még mivé, de olyan gyorsan, hogy az osztálytársaik csak úgy kapkodták apró malacszemeiket ide-oda.
Amikor az egésznek hirtelen vége szakadt, a két varázslótanonc emberi alakjában, szaporán lihegve meredt egymásra. Feketeszív gúnyosan mosolygott, míg Bársonyfi rémült arccal nézett végig magán.
– Mit csináltál? – nyögte magán kívül.
– Csak azt, amit már régen terveztem – keményedett meg Feketeszív durva arca.
A másik kapkodva tapogatta a kezét, a ruháját, miközben néma ajkaiból záporoztak a varázsigék, de hasztalan. Egyik sem működött.