Bár az osztályból többen felhördültek, Bársonyfi, azaz a kecske nem tűnt rémültnek.
– Gonosz vagy – mondta közönyösen, miközben rágcsálni kezdett egy papírlapot, amit a saját padjáról csent el.
– Tudom – röhögött Feketeszív.
– És azt is tudod, hogy mi szokta az ilyenek vesztét okozni, hm?
– Legyőzi őket a jó? – nevetett még hangosabban Feketeszív. – Ugyan, ne röhögtess!
A kecske pár másodpercig nem felelt, mert lefoglalta, hogy bekebelezzen egy újabb papírlapot, majd nagy szemeivel vészjóslóan a másikra nézett.
– Ugyan, dehogy!
– Akkor mi? – lepődött meg Feketeszív.
– Az, ha beleköt valami még gonoszabba.
Feketeszív egy pillanatra elnémult, majd kényszeredetten felnevetett.
– Jó, akkor majd vigyázok.
– Sajnálom. Már késő – mormogta a kecske, és a szeméből kék villám csapott ki, mire a nagyhangú varázslótanonc szintén kecske alakot öltött.