A teremben mélységes csönd támadt. A királynő meghökkent egy pillanatra, majd a varázslót kezdte bámulni meredten, mint aki a másik veséjébe szeretne látni.
– Furcsa szerzet vagy, varázsló. Általában hamar kiigazodom az embereken, de te elbizonytalanítasz. Egyfelől látom azt, amit mindenki más, a törtető, nagyravágyó emberfélét, de ugyanakkor érzek benned valami mást is... Valakit, aki érez, küszködik, megért másokat. De valamiért elnyomod ezt az énedet.
– Mert nem segít elérni a céljaimat.
– Miért, mik a céljaid, barátom?
Feketeszív habozott egy kicsit, mert érezte, hogy a királynő átlát rajta, de végül mégis folytatta.
– Hogy... szolgáljam a királyomat!
– Biztos?
– Ugyan, mi célom lehet, nekem, egyszerű közembernek?
– Azt neked kell eldöntened.
Feketeszív keserűen felsóhajtott, és szeretett volna minél messzebb kerülni a tündérektől, legfőképp azok uralkodójától.
– Köszönöm az őszinteségedet, királynő! Szavaidat tolmácsolni fogom királyomnak, akit elutasításod mélységesen le fog sújtani.
– Ahogy hallottam felőle, hamar fel fog gyógyulni belőle – mosolyodott el a másik.
– Ő talán igen – mondta szomorkás szemekkel Feketeszív, azzal megsuhogtatta, és magára csapta a köpenyét, majd újra a földig hajolt. – Minden jót, Aia, tündérek szépséges királynője!

Olvasd el a folytatást is!
Feketeszív, a varázsló 2.rész

Tetszett a mese? Akkor oszd meg a barátaiddal! Nem tetszett? Akkor oszd meg az ellenségeiddel! Köszi!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese