– Üdvözöllek én is, tündérek királynője! Rombolusz király követeként érkeztem hozzád, az ő nevében szólok hozzád.
– Á, értem! És szándékozol a híres Rombolusz király nevében valami csekélységgel kedveskedni nekünk, ó, idegen?
– Nem csekélység az, királynők királynője, amit felajánlok néked. Királyom egész birodalmát a lábad elé kívánja helyezni.
A trónterem egy emberként hördült fel, izgatott zsibongás töltötte be az ódon falakat. Feketeszív rendületlenül folytatta.
– Királyomat megigézte egy rólad készült festmény, és azon hamarjában ide küldött, hogy győződjek meg, hogy az életben is olyan gyönyörű vagy, mint a festményen.
– És ha igen?
– Akkor kész nőül venni, és megosztani véled hatalmas birodalmát.
A királynő egy pár másodpercig hallgatott, majd lassan levette piros maszkját, elmosolyodott, és várakozóan a varázslóra nézett.
– Nos?