– Igen, Feketeszív? – nézett rá kérdőn Igézikusz professzor.
– Sajnálom, de Bársonyfi berezelt, tanár úr. Azt mondta, hogy inkább hazamegy, mert nem bírja a vizsgákkal járó feszültséget.
A professzor egy hosszú pillanatig Feketeszívre bámult, majd megrántotta a vállát.
– Kár. De azért remélem, később nem bánja meg ezt a mostani tettét – mondta, miközben átható kék szemeivel Feketeszívet fixírozta. – A szemtelen kis nyavalyás!
Ez utóbbit már nem a diákjának, hanem annak a fekete legyecskének szánta Igézikusz, aki belépése óta ott döngicsélt az arca körül.
– Nézd már! Nem hagy békén! No, majd adok én neked! – mondta az öreg tanár, és szemöldökének egy apró rándulásával elhamvasztotta a zümmögő fekete rovart, a végzős osztály legnagyobb döbbenetére.