Eme közjáték után az aznapi vizsga szinte tökéletesen sikerült. Kivételes módon az összes diák megszerezte a varázsló-oklevelét, ami önmagában is figyelemre méltó volt, de a tanárokat emellett Feteteszív teljesítménye is lenyűgözte. Még az elméleti tantárgyakból is olyan kiváló teljesítményt nyújtott, hogy a tanári kar nem győzött csodálkozni.
– Látom, tanultál, Feketeszív fiam! Nagyon dicséretes! – veregette a hátát a bűbájhistória professzora az esti végzős bálon. – Még sokra fogod vinni!
– Tudom – mondta Feketeszív, és pár nappal később elszegődött egy kis királyságba ötödik számú udvari bűbájosnak.
Hála a szorgalmának és szerencséjének, Feketeszív gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. Igen, a szerencsét említettem, hiszen mi mással lehetne magyarázni, hogy közvetlen felettese, a negyedik bűbájos egy sajnálatos varázsbaleset miatt eltűnt egy pokolkútban, míg a harmadik egy rosszul használt varázsige miatt egy sárkány gyomrában végezte. Így történt, hogy Feketeszív két hónap után már a harmadik bűbájosként tevékenykedett a palotában.